2017. január 7., szombat

Ahol a szerelem, ott a boldogság!!

Mindig is voltak érzelmeim, a szép, s jó dolgok után, éltem-haltam Florens-hez kötődő szerelmi érzetemért, de meg kell válnom tőle, feladnom önmagam, a feléje fűzött érzelmeimet.


-Florens mellett annak idején megismertem egy gyönyörű szép lányt, de nem teljesedtem ki mellette, mert érzelmeim mindig és mindig Florens-hez vezettek, melyek mára tévútra vittek. Van e még szerelem Florens felé? Egy buja kalandjával, ami futó kaland volt a számára, vagy mégsem, mert még mindig él benne, a jó! Mondjam azt, hogy nincsenek érzelmeim felé, megölte bennem a nyolc évnyi rajongásomat érte. Nem tudom kimondani. Még?!
-Egy szerelmi vágy, mely éveket várt, pontosan nyolc évet, s Florens mindezt az érzetet tönkre tette bennem azzal, hogy a külföldi munkavállalásából hazatérő útja során lefeküdt egy férfival, aki pár óra, nap leforgása alatt elérte mindazt benne, amit én Florens számára biztosítottam éveken keresztül. Oda adta magát, hitt benne, azóta csalódott, mert a férfi nem akarja őt, csak kihasználta, megkapta a testét, amire én évek óta vágyom, halok érte, minden bűnöm lenne, s csak egy szó, a Florens felé érzett szerelem!

Florens, persze csak illusztráció, és van egy férfi, aki pár nap híján, 2005. május 16.-a óta szerelmes belé,
nem létezik más számára, csak Florens. Florens megöl, megölte a lelkemet, testileg padlóra tett,
de most felszabadulni látszok. Az átok, a felé érzett szerelem köteléke, ami ugyan soha nem múlik el,
most feloldódni látszik. Bennem! Meg kell tanulnom nélküle élni.
-Feltették nekem a kérdést, mivel adnám fel önmagam, ha Florens felé való és egyoldalú rajongásomat feladnám?
-Választ is kaptam, magyarázatot, és be kell ismerjem, a téveszmék útjára tévedtem, egyfajta álomvilágba, mely csak engem érintett meg, Florens érzései felém teljesen másak, neki nincsenek ilyen érzelmei felém.

Kettő gondolat, mely felborított bennem mindent, mindent, amit Florens felé tápláltam, téveszméim útjára tévedve ezzel. (egy nagyon jó ismerősöm szavai, aki tapasztaltabb nő, mint Florens.)

-"Mivel adod fel önmagad? Ezt nem értem. Azzal, hogy elengedsz egy olyan szerelmet, ami sohasem tesz boldoggá, ami sohasem lehet a tied? Ezzel esélyt nem adva az igazi boldogságra!
Azzal tudattal élsz, hogy a mának élsz? Mindenkinek van olyan dolog az életében, amit kipróbál és nem feltétlenül azért, mert az jó, hanem mert érdekes, és izgalmas."

-"De úgy nem hiszek benne, ahogy te vagy benne, persze hogy nem tudod elengedni, mert folyton rajta gondolkodsz, találkozol vele, tartod vele a kapcsolatot. Az ilyen szerelem furcsa, és nem is nevezném szerelemnek. Egy szerelemben adok-kapok van, ami által boldogok vagyunk, ezt nevezzük szerelemnek. Az, ha azt-hisszük szerelmesek vagyunk, és viszont a viszonzás nincs, azt én inkább "beteges" rajongásnak nevezném, de ezert ne haragudj meg."

Köszönöm neked Mérienn, hogy felnyitottad a szemem, az Isten áldjon meg érte.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Publikáció