Az odaadás szigete

Florens a megbékélés szigete számomra, mindig hozzá szólok, de most nincs mellettem. Nekem nincsen társam, Ő az életem nagy regénye, a nő, a világos szemlélet a tiszta szerelemért, melyet a vágyaim tesznek feléje perverzebbé. Nem fogad el Florens párjaként talán soha, és mindent a szemnek, semmit a kéznek alapon működik ez a szerelem, mely egy barátság továbbfolytatása, a gondolataimban.

A könny egy, csak a
gazdája más, mindig
másért sír.
A kép illusztráció
(forrás anyag: Google)

Olyan vagyok Florens, mint egy sírós kurva, aki remeg testében, csakhogy megérintsék, az odaadás szigete.A fizetség az odaadó vágy, s a testemből áradó szeretetem lenne, és a kínoktól sem mentes gyönyörű élvezet, amit magamba szívhatnék, mint egy taknyos pincsikutya, csakhogy hozzámérj egyszer végre.

Pincsi a férfi ember is néha,
mert idegen testtájékokra
gondolva csóválja, a "farkát"
A kép illusztráció
(forrás anyag: Google)

Nem tudnék neked ellenállni, követnélek ám mindenhová, és lihegnék neked, csak szeress már egyszer valahára. Akkorák a vágyaim feléd, s nem azért vannak meg bennem, amit megszeretnék egyszer kapni tőled, az áldozatot, ami a tested feláldozását számomra.Amit kérek most viszont tőled, az attól sokkal-sokkal több. A társ szerepét töltsd be az életemben. Ismerlek nagyon, sőt sokkal jobban, mint te saját magadat, és nekem ez kell, erre van szükségem, erre vágyom, tudom te nem. Nekem Te, 96%-os nő vagy számomra, mert nem lehetsz százas, a privát szférád titkai miatt, de nem is kell, miképpen nekem is vannak titkaim. Most Florens, gondolj bele a következőkbe.

Az örökké valóságig megfogadott, négy hordó szerelem.
A kép illusztráció (forrás anyag: Google)

Kihozol belőlem szerelmi aktusokkal, négy darab, kétszáz-literes hordó spermát, én az utolsó cseppnél meghalnék, és egy új pasival lenne ahol lakjál, mivel örökölnél mindenemet, körülbelül úgy húsz év múlva, vagy "kétszáz" gyerekkel a nyakadban, amit én csináltam neked. Lehetsz viszont a szeretőm is, de akkor negyven év, és két hordó trutyi lenne csak, miképpen a vége felé már csak az erőlködés lenne Viagrával megtuningolva. Na jó, megint marha voltam. Inkább megyek barátnőmhöz, akinek nincsen párkapcsolata és lányanya, mert ma van a névnapja, marhapörkölt lesz a főmenü, no meg játszok egyet a kisbabájával, nekem még úgysincsen gyermekem. Tudtad azt viszont, hogy milyen szép gyermeket nemzenék neked. Olyan szép lenne, mint te, de neki farka lenne, azaz fiú. Jobban járna ezzel, mert ha engemet örökölne meg kinézetre és agyilag, akkor olyan balga lenne, mint én, s a nők iránt annyit szenvedne, miképpen én feléd most, ez tuti. Viszont ne legyél soha a feleségem, ha szeretsz egy kicsit is, mert egyszer már szenvedtem egy országosan is közkedvelt kúrva miatt, akit nem csak én utáltam meg, hanem a szeretői is. A vicc kedvéért, akár meg is csalhatsz, de akkor lépcsőház, csupaszon egy pokrócban, de szolitatásból ott ülnék melletted egy meleg bundában télen. Nyáron meg, csupaszon, de csak addig ülnénk melletted, míg ki nem folyik belőled az összes sperma, az körülbelül. huszonnégy óra, de van takarítónő, aki bemossa a vödörbe.

Egyoldalú szerelem

Azt hiszem, sohasem szerettek igazán a nők. Keresnem kellet valakit, aki igazán embert csinál, az akkori szörnyből, abból az elfajzott hulladékból, aki én voltam. Az undorító pofámmal, amikor belenéztem reggelente a tükörbe, csak azt kérdeztem magamtól, ki vagyok. De ez nem ment így sokáig, mert két perc múlva ismét részegen zuhantam vissza a fotelembe. Micsoda önirónia, igaz? Mocskos alkoholista, akinek csak a farkára volt gondja. Akkor ismertem meg Florenst, s első látásra, valami elmebetegérzés fogott meg benne. Őrült szemei magához vonzottak. Nem csodálom, egy idegroncs nő, aki fel életét az ivással töltötte és, hogy a puncija rojtosra legyen kefélve. Kiégett. De tetszett.

Hogy lehet az érzelmeknek parancsolni, mikor azok őszinték és nyitottak? Vannak viszont az életben nyitott kérdések is, amire soha nem kapunk választ, s ilyen csalfa dolog az egyoldalú szerelem. A vágy a beszűkített korlátokban repked, mint a szabad sas, ha a fogságba ejtése után ketrecében vergődik. Vergődöm én is, csak a szívemmel van baj, félek megáll örökre, megfagynak az érzéseim, vele halva a szerelmes gondolat.

Nincs hang, nincs remény nélküled, jöjj közelebb, s feled
a rosszat hozó múltad, én várok rád, a szerelemed hozzad.
A kép illusztráció (forrás: Google)

Florens nem fogad el domináns hímként, neki is volt már olyan szerelmi kalandja, mint nekem vele, s szenvedett ő is, mert nem talált viszonzásra a játszadozás. Milyen furcsa e kettősség, nekem ő, neki meg a volt vágyai, a számára elérhetetlen könyörgős szerelem. Kettős a csalódás, egymásban találkozik, s egy újabb csalódás jön létre, de ez az életé, mely néha tévedhetetlen, de nem akarja beismerni a hibáit, mindig hagy megoldásokat, lehetőségeket, kiutat a veszedelemből, rájönni idővel, ez nem szerelem, csak csalfa agytevékenység, érzelmi válság, a kiúttalanság érzete. Florens fél, fél egy újabb szerelmi csalódástól, nem vállalja az újat hozó szerelemet, inkább tűri a biztosat adó szenvedést, mely a kényszer korlátai közzé szorítja vágyait, érzéseit. Csalódás csalódás hátán, és én is csak egy hülye fasz vagyok az életében, mely csak egyet akar, megdugni őt és kiverni mellette a péniszét kínjában, kikényszeríteni a soha meg nem adott csókját, melynek íze, talán örök rejtély marad számunkra. Florens a barátom, a legjobb barátom, talán már családtag, két idegen ember, s bennünk a világnak összes szeretete, melyet csak két ember érezhet a másik iránt.
                                                        Rúzsa Magdolna: Szerelem

Semmit a testnek, a kéz korlátai

Hogy is van ez kérem, mikor az utcán rohangáló sok millió ember tömegében, két ember egymásra talál, közös az útjuk innentől tovább, de az érzelmeik nem találkoznak soha, ebben a rohanó világban. Kéz a kézben, két egyként dobbanó szív, de a mérkőzés mindig elmarad, eredmény nem születik.

Kúrva kibaszott szerelem, hülye az emberi természet, a lelke fertőzött, s ha nem kapja meg amire vágyik, még szenved is érte. A férfinak az erénye a kibírhatatlan udvarlás néha, mely vagy meghozza a gyümölcsét, vagy robban az egész ismeretségi kapcsolat, átváltozik magánnyá. Florens életem nagy nője, együtt lógunk mindig, a szívem dobogtatja meg, ha a közelemben van, mert a kezem irányíthatatlan, a vágyak vissza fogása külön teher, mivel nem fogadja el, nem viszonozza.

Megérinteni, a szívnek a hangja, a szerelem óhaja
A kép illusztráció (forrás: Google)

Szeret engem, mert tagadni sem tudná, de mint férfit nem fogad el. Az őrületbe kerget Florens, mert nagyon szép nő, a teste kívánatosan gyönyörű, s megjelenni vele valahol, csupa erény. Mindenki egy párnak hisz minket, az idők folyamán annyira kicsiszolódtunk, de nem vagyunk azok, csak barátok. Elfogadni egy férfinak, mikor szíve választottja, csak az marad, marad barátnak, szinte lehetetlen. Egy az árulkodó jel, egy az érzelem, a magyarázkodás, hogy ez nem szerelem, hitetlen kutya kenyere lenne, mert senki nem hiszi el. Kapunk úgy eleget is ezért az emberektől, mert mint fertőzött szerelemről vélekednek róla. A bántás, a sok negatív hozzáállás néha elviselhetetlen, mert hét éve vagyunk egymásnak, tökéletesen a világnak, s a büntetésünk az élettől, hogy nem találunk egymásra, mint férfi és nő. Florens nem akar csókolózni, a testét szerelembe adni, s nem hozza el számomra a változást, jelét sem adja, de az is lehet, mert kúrvaként mászok rá, hogy ott van már elültetve már a szívében, az önmagát megadó megváltás gondolatának első jele.