Hogy is van ez kérem, mikor az utcán rohangáló sok millió ember tömegében, két ember egymásra talál, közös az útjuk innentől tovább, de az érzelmeik nem találkoznak soha, ebben a rohanó világban. Kéz a kézben, két egyként dobbanó szív, de a mérkőzés mindig elmarad, eredmény nem születik.
Kúrva kibaszott szerelem, hülye az emberi természet, a lelke fertőzött, s ha nem kapja meg amire vágyik, még szenved is érte. A férfinak az erénye a kibírhatatlan udvarlás néha, mely vagy meghozza a gyümölcsét, vagy robban az egész ismeretségi kapcsolat, átváltozik magánnyá. Florens életem nagy nője, együtt lógunk mindig, a szívem dobogtatja meg, ha a közelemben van, mert a kezem irányíthatatlan, a vágyak vissza fogása külön teher, mivel nem fogadja el, nem viszonozza.
 |
Megérinteni, a szívnek a hangja, a szerelem óhaja
A kép illusztráció (forrás: Google) |
Szeret engem, mert tagadni sem tudná, de mint férfit nem fogad el. Az őrületbe kerget Florens, mert nagyon szép nő, a teste kívánatosan gyönyörű, s megjelenni vele valahol, csupa erény. Mindenki egy párnak hisz minket, az idők folyamán annyira kicsiszolódtunk, de nem vagyunk azok, csak barátok. Elfogadni egy férfinak, mikor szíve választottja, csak az marad, marad barátnak, szinte lehetetlen. Egy az árulkodó jel, egy az érzelem, a magyarázkodás, hogy ez nem szerelem, hitetlen kutya kenyere lenne, mert senki nem hiszi el. Kapunk úgy eleget is ezért az emberektől, mert mint fertőzött szerelemről vélekednek róla. A bántás, a sok negatív hozzáállás néha elviselhetetlen, mert hét éve vagyunk egymásnak, tökéletesen a világnak, s a büntetésünk az élettől, hogy nem találunk egymásra, mint férfi és nő. Florens nem akar csókolózni, a testét szerelembe adni, s nem hozza el számomra a változást, jelét sem adja, de az is lehet, mert kúrvaként mászok rá, hogy ott van már elültetve már a szívében, az önmagát megadó megváltás gondolatának első jele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése