Bejegyzés címe: Őszinte szerelem.

Csibi-nek! A legnagyobb szerelemnek. És igazak voltak a szavai anno a volt páromnak, nem csak őt szeretem, hanem egyszerre kettőt, valljam be? Bevallottam. Kettőbe vagyok szerelmes.

Ma érzelmes vagyok nagyon ám, pedig nincs is telihold, de nem tudom, hogy mi ütött belém, vagyis tudom. Attól félek, hogy el foglak veszíteni tégedet, amiben benne vannak az életnek a természetes dolgai, miképpen együtt járnak ezzel, de én akkor abba belerokkanok ám.

-Mindössze csak tizennyolc hónapja nem vagy számomra, de az én érzéseim nem változtak ám feléd, vagyis csak részben. Te egy kicsit megváltoztál, hol előnyödre, hol nem, mert nem olyan vagy, mint régen, de ez jó benne. Néha üvölteni tudnék, vagyis szégyenemre sírni, amit sűrűn gyakorlok ám manapság, viszont ezért ne ítélj meg, mert csak szeretlek.
-Igaz Florens, nem játszol velem, s az érzéseimmel, mert tégedet tartalak a reményemnek, s a legőszintébb embernek, ebben a kúrva életben. Már az sem érdekel, ha párod feleségül vesz, gyermeket szülsz neki, de legyél nekem mindig, mégha nem is találkozunk, pedig szeretném.
-Nem vagyok elkeseredve, ne értsd félre, mert bízom benned, holott senki sem csipáz minket azért, hogy barátok vagyunk. Nem akarom negatívba vinni a gondolatokat, de a messziről jött emberek erről másképpen nyilatkoztak. Emlékezz!

Florens, persze csak illusztráció, és van egy férfi, aki pár nap híján, 2005. május 16.-a óta szerelmes belé,

nem létezik más számára, csak Florens. Florens megöl, megölte a lelkemet, testileg padlóra tett,

de most felszabadulni látszok. Az átok, a felé érzett szerelem köteléke, ami ugyan soha nem múlik el,

most feloldódni látszik. Bennem! Meg kell tanulnom nélküle élni.Képméret: 575 x 772, 

-Az alkoholista ember, amikor a padon ültünk, és egy garázs felől jött, vagy az orosi buszon az a vallásos nő, vagy akár Békéscsabán, mikor egy párnak néztek minket a többiek. Tudod, hogy milyen büszke voltam arra, hogy meg kellett magyarázzam, hogy csak barátok vagyunk. Áronék azért nem aludtak a második éjszakán ottlétünkkor a szobában, amikor Niki is fent volt aznap, ahol én voltam elszállásolva, mert azt hitték, hogy veled szeretném az éjszakát tölteni, de senki nem hitte el, hogy mi nem vagyunk egy pár, mert miképpen olyan szépen beszélgetünk, viselkedünk egymással, megértjük egymást, mintha már tíz éve együtt lennénk. Sok idegen szem sok mindent észrevesz.
-Te, mint zsidó, nem vettél kaját magadnak, de vittem én neked, nehogy kinyúljál, s ez is szerintem ok volt minderre, mert látták, hogy gondoskodom rólad kicsit. Nekem a fiúk előtt, no meg amikor „bekábultam”, akkor is az utolsó percig azt kellett mondanom, hogy nem, nincs köztünk semmi.
Florens. Egyszerűen nem hitték el, és tényleg nem hitték el, szerintem senki sem, s ez nekem kellemetlen volt nagyon. Na ezért menekültek ki a szobából az utolsó estén, tudod, amikor dörömböltem neked, s segítségért kiabáltam be, abban az állapotban a szobátokba. Mindig basztatták veled szemben az agyamat ez alatt a pár nap alatt, hogy valljam be, hogy a párom vagy, és duglak, vagy csak puhatolóztak irántad, a kanok.
-Azért jó volt nézni, amikor nem messze mellettem, leszopta a csaj a pasit. Én nem tudom, hogy ki kivel volt, de cumi után bedugta neki oldalt fekve, hátulról. Ó, ha nem lettem volna valamitől hülye, akkor beszálltam volna, de örültem annak is, hogy levegőt kapok.
-Bedrogoztam. A nagy-marha valaki nem mondta azt, hogy sok folyadékot kell inni, s akkor elmúlik a hatása, de mégis reggel te voltál a legkedvesebb, mert felzavartak hozzám, hogy hol vagyok már. Én még döglöttem, de segítettél nekem összepakolni, és mióta egymást ismerjük, egy rossz szót se szóltál nekem, holott tudtad, hogy mi történt velem.
-Nem felejtem, és kösz. Ettől az írástól függetlenül, valamelyik nap jutott eszembe, hogy a vissza felé vezető úton Békéscsabáról, az álmodat vigyázhattam a vonaton, és simogathattam a buksidat, meg azt az édes kicsi lábadat. Ja, és még a kabátommal be is takartalak. Míg aludtál, én egyfolytában a kisimult arcodat néztem, közben fogtam a tappancsaidat, és valami olyan szépet láttam, amit szeretnék mindörökké látni, miképpen ez az érzés, az enyém lehessen, de akkor ez már gondolatban régen megvolt, mai napig sem az enyém. Bazd meg, megmondom neked a frankót. Én még így, sohasem szerettem senkit sem, mint tégedet.

Most megint túlpengettem szavaimat, sok-sok az érzelemmel, ebben az írásban, és úgy érzem, hogy ne tovább, úgysincs az egésznek semmi értelme. Bocsi, szerelmes vagyok, és van ilyen, csak nem nekem, és most is. Nekem nem kell más, csak téged akarlak. Ez nem vicc, de végülis szerintem igen. Tizennyolc éves koromban volt ilyen, és ehhez hasonló nekem, de ez most pokoli jó, mert kegyetlen ám, ott legbelül. Nem baj, de tovább is van, mondjam még? Nem.

2012-11-22 06:04
(megjegyzés: íródott anno, csak hat év telt el azóta. Általános dolog, ha egy férfi egy nőt nem kaphatna meg soha, de Florens az enyém lesz. Röhej mi? Gyere próbáld ki rajtam, kit nem is akarsz, megszerezlek. Nem fanatizmus, beteges beképzelés, csak a vágy, s nem üldözöm Florens-t, nem tehetem, mert a szeretet az nem tesz ilyet, csak végre szeretném magam mellett tudni. Vajon adja e a derekát, a mai napig megválaszolatlan kérdés. Feltette ma a sejtelmes kérdést, "ha meg akarod kapni azt, amit már nagyon régen szeretnél, gondolkodj el azon, mit kell megtenned érte." Én még ilyen nővel soha életemben nem találkoztam, ezért kihívó és érdekes, lehet gyagya, de kínoz a gondolat, megkapni őt, na ez a kihívás!)