Meggyűlölnöm a szeretet?

Négy éve vagy távol Florens, párszor találkozunk egy évben, csak mikor hazajössz Írországból, és az élet fintora, hogy nem elfelejtjük egymást lassacskán, hanem pont az ellenkezője van, még erősebb a kötődés, a szeretet, az egymás felé érzett vágyakozás, hiány érzet. Mi a fasz ez? 

A kép illusztráció (forrás: Google)

Meg akarom gyűlölni a kettőnk között létező szeretet, mert így magányos vagyok ebben a barátságban, és emellett nem tudok igaz párkapcsolatot kialakítani, mert téged szeretlek, a másik hazugság lenne, így bele sem kezdek, nincs értelme, s ez tény, miképpen volt nekem is párkapcsolatom. Florens, te kicsinálod az agyamat, pedig kevés fika van benne, de a legtöbb a tiéd. Örüljek annak, hogy Írországból hazajössz hozzám, s ez a szereteted kifejezése felém, ami igazán jól esik nekem, más nem kap ilyen tényleg nemes gesztust, de nekem nem ez kell. Szeress, vagy gyűlölj, fejezd ki az érzelmeiddel, de kapjak már belőled valamit, hét éve egy őszinte érintés sem, vagy ha volt, akkor megfeledkeztél magadról. Mindig egy fadarab jön haza hozzám, és nem azt akarom, hogy szerelemes legyél belém, csak adj már egy kis szeretet önmagadból, a karanténból kikergetett énedet, szabadulj már fel mellettem.

A barátod vagyok, nagyon szeretlek, s ezt ki is szoktam fejezni, hiszen nem bírok magammal, mikor sétálunk, mellettem galoppolsz, s amikor kitör rajtam a vágy, vagy csak az érzelmeim érintenek meg tégedet. Nézlek ilyenkor, nézem az arcodat, és kívántatja édes kis gombócded orrocskád, kiköveteli szinte, a puszikát. Energia tömeg gyűlik össze bennem, elektromos kisülést élek át, ami az agyamig hat, mikor ajkam az arcodhoz ér. Állj velem szembe, s nézz a szemembe, úgy mond, hogy szeretsz engemet, mint barátodat. Soha nem teszed meg, s arra hivatkozol, így nőttél fel, miképpen nem szoktad meg, hogy az emberek szemébe nézzél.

A kép illusztráció (forrás: Google)

Mondtam neked pedig, s Debrecenben, amikor egyszer a szemembe néztél egy áruházban, mivel éppen kirúzsoztad magadat, s szájfényt is használtál, hogy behúztak a szemeid magadba, és semmit nem láttam, csak egy mély sötétséget, ami egyre mélyebbre húzott magába, észhez térve a bódulatból csak azt vettem észre, miképpen majdnem lesmároltalak, de nem tettem meg, pedig akkor nem volt párod, most van. Na mindegy, kell a szemednek tükre, egyszerű olvasat van benne, mely szól, csak mutat valamire, mire képes a szemed által, a lelked. Talán félsz, mert olyat láthatnék meg benne, amit úgy is tudsz, és én is érzem, hogy az lenne a kezdet, de akkor nem lennénk barátok. Megfoglak csókolni, ha hazajössz hozzám, már nem akarok ajtóstul berohanni a házba effektus érdekel, hanem egyszerűbben fogalmazva, mert minek fosom a szót, a kúrás, csak a csók.