2015. június 15., hétfő

A lelkivilágod, agyamba rúg!

A belső én változása nagy átrendeződést hozz egy ember életében, valaki elfogadja, sokan kritizálnak, de nem veszik észre a változás jó oldalát, mert tudatukban földhöz ragadt gyökerek, akik nem hajtanak új ágakat, és sorsukkal együtt kiszáradnak. Nézz önmagadba.

Kérlek Florens. Légyszi, légyszi, légy szíves, és ne tedd tönkre magadat. Immáron már megírhatom neked, hogy olyan szép, és érzéki leány voltál valamikor, de valami megváltozott benned. Valami, vagy valaki tönkre tett tégedet, de ha nem a munka, akkor párod halott.
A kép illusztráció (forrás: Google)
Tudom, hogy az emberek változnak külsőleg, s belsőleg is, de ennyire gyorsan nem, mint te. Én a régi Florenst akarom viszontlátni, aki szép, okos, tud gondolkodni, még ha néha hülye is, nagyon hülye. Mi a faszért gondolkodom én mindig rajtad, mert talán meg tudtalak ismerni úgy, miképpen senki más. Tudom azt is, hogy vannak immáron előttem titkaid, de az nem baj, s őrizd meg magadban, amiről nem szeretnél beszélgetni velem. Nekem ugyan ilyen tabu témám nincs feléd, de egyéni szuverenitásod, hogy mit akarsz elmondani, s mit nem, és ezt rád bízom. Benned bízom meg viszont csak, mert őszinte ember vagy velem szemben, s ez nekem jó. Ha mondhatom, akkor nagyon örülök ennek, hogy legalább egy olyan édire találtam, aki igazat mond, s vannak tiszta érzései, az élettel szemben. Ritka vagy bazdmeg, mint a fehér holló, de ne legyél a soknak áldozata, mert belőlem is csak egy van. Tudod, mégha nem is jártam sok helyen ebben az országban, de sokat ismerkedtem nőkkel, és mégis valami hiányzott számomra a belőlük, amit benned megtaláltam, s az talán, az igaz kritikát. Végül is ez természetes lenne, de nem mindenki mondja ki olyan őszintén, mint te, és ezt hatásos számomra hallani felőled, ajkaid közül. Nem nagy valami, de szeretem a kicsi, és haragos szemeidet ilyenkor, s úgy behúzom a farkamat, mintha nem is lenne, lennék Cica. Nem vagyok a pincsi kutyád ugyan, de hanyatt vágnám magamat, ha csak egyszer hozzám érnél, ami ritka. Ritka, szinte nincs is ilyen, mert én elkaptalak már egy párszor ugyan, de te, a seggbe-töcsin kívül nem érintettél meg engemet sohasem másképpen, max annyi volt, hogy jól a seggembe rúgtál, amikor a piaszagom miatt hazazavartál. Ne félj hozzám érni, ha mondhatom, mert ugyan a barátom vagy, miképpen nem élnék vissza azzal, de nem is haragudnék meg, hogyha csak önszántadból, egy puszit nyomnál az arcomra, netán adnál egy kokit a fejemre, ha csak megérintenél, megmarnál a nem létező körmeiddel. Vágyom az érintésedre nagyon, mert azért, nekem is jól esne.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Publikáció