 |
| A kép illusztráció |
Gondolok, még jó hogy. Már több mint hat és fél éve, néhány nap kivételével, minden nap Kicsi-Nyuszókám, édes Florens-em. Miért vett el tőlem az élet pont most, s még jó, hogy vannak könnyeim, mert manapság, minden nap sírok ezekért az érzésekért, miképpen nem lehetsz velem, nem vigyázhatok rád, és nem beszélve arról: jó veled, s mindig nagyon jó is volt. Na jó, azért vannak rossz napok, kivételek, de azok, jóban-rosszban nem jelentenek semmit, ha két ember szereti egymást, mégha barátként is. Szíved, a szívemben van. Két kicsi kezed, a kezeimben. Annyira szeretnélek magamhoz szorítani, vágyom rád, s nem tudnálak elengedni, mert szeretlek, és csak annyira, amennyit magadból adsz, miképpen megengedsz nekem. Nem tudom ezen érzéseimet átadni másnak Florens, mert őszintén, csak egy embert szerethetsz (!), a többi beképzeltség, önhazugság, önvád a vágy, és a vágyakozás iránti értelmetlen érzés, miképpen értéke egyenlő, egy ember életével. 2015-06-01 00:13
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése