Magány-bűnbocsánat!

A kép illusztráció

Nem fogod elhinni, hogy nem vagyok berúgva, s egész délután-este, téged kerestelek nagy magányomban az utcákon, és mindhiába, ebben a „nagyvárosban”.
Nem vagy, Te nekem már, egy napja. Egy napja! Basszus-kulcs.
Az én Florensem messze vagy már, s tudom, hogy nagyon messze, miképpen nem jöttél ma velem szemben az utcán, de nagyon vártam, vágytam rád, mert Te koronáztad meg a szívemet, s nem tudok nélküled élni!
Érzem, nem kellek, de elviselem ezt a „szent koronát” szívem körül feléd, és érzéseivel, töviseivel együtt, s annak az eszmei keresztnek terhét, hogy egy életen keresztül a vállamon cipelhetem azt majd, amit tőled kaptam.
Úgy, és így is érzem ezt a „vackerájt”.
Vállalnom kell, hordanom, a vágyaimban, a tudatomban, és abban a nagy szeretetben, amit tőled kaptam, ebben a rohadt kúrva életben. Akkor fogok bűnbocsátást találni Florens, ha meghalok ezen a kereszten, amin a vérem lesz az áldozatom, a szerelemnek bűne, s annak „szívpíros-vérének színe”, melyen őszinteségem, érzéseim, és az én szeretetem fog feléd rózsaként kinyílni, a két kicsi tenyeredben. Nézz egyszer az egyik tenyeredre, majd a másikra, s meglátod majd a csodát, hogy ki is öntözi meg azokat könnyeivel, miképpen ne hervadjanak el a rózsának szirmai. Ha kezeidet óvatosan összezárod, de ha az újra kinyíló rózsa szirmaival nem bírsz már, akkor jössz rá majd arra, hogy ki is szeret Tégedet igazán, miképpen a rózsa szirmai újra az ég felé kinyílnak a tenyeredből, s annak a napnak fényében, egy életnek szenvedésében, melyből szeretetem árad, feléd.
Nem tudsz majd ebben az írásban mást olvasni, csak a büdös barátodat, s gondolatait, mert ilyeneket írogat neked, de azért van benne igazság. Így is, úgy is, innen, onnan is nézve. Szerintem nem rossz. Ez van barátom, te pina-gép.
2015-05-31 19:43