A blogíró hülyeségei az erénye, hogy nem egy marha ember, csak egy elvetemült pasi, aki írogatja a faszságait, nem törődvén semmivel és senkivel, miképpen lázad a szerelem ellen. A szerelem, mely a legnagyobb szarság az életében, ezerrel törölné ki lelkéből, életéből, mert Florens viszonzatlan jelekkel halmozza el hálája jeléül, hogy az ne duzzadjon, csak apadjon, folydogáljon el az lassan, nagyon lassan, ne éreztessem azt vele szemben. Kibaszás a sors, kibaszás az élet, ennek csak a blogíró vethet véget, mert a gátakat megkerülni nem tudja, s magas az fal, elérhetetlen, de a remény hal meg utoljára, előtte meg annak a megszenvedője. Vak vagyok én is a szerelemben, de nem csak én, mely elbutítja a férfinak természetét, az agyát beborítja, beskatulyázza, és a manipuláció eszközei határtalanok, mert nem képes lelkében rendet és csendet teremteni Florens felé, a szerelem érzetét reálisan kezelni, mert elvakult a saját hülyeségeinek árnyékában, a fény meg a tudatáig nem hatol be. Lőn világosság persze egyszer, majd ha fejbe lőnek, és a golyó okozta lyukon besüt a nap, addig a homály marad. Nőt akarok, jobbat, mint Florens.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése