Magány a barátságban?! (18+)

Néha hulladék az élet, ha szerelem és a szeretet a lelkekbe telepszik, de nem talál egymásra tökéletesen a kettő, mert egy másik dimenzió szétválasztja őket, s ez a férfi-nő barátság. Megéri nővel barátkozni, de állni kell a sarat, a kísértést, mert az egyik félben mindig ott van a vágy a másik nemért. /utálom a női nemet :-)/
Azt hiszem, sohasem szerettek igazán a nők. Keresnem kellet valakit, aki igazán embert csinál, az akkori szörnyből, abból az elfajzott hulladékból, aki én voltam. Az undorító pofámmal, amikor belenéztem reggelente a tükörbe, csak azt kérdeztem magamtól, ki vagyok. De ez nem ment így sokáig, mert két perc múlva ismét részegen zuhantam vissza a fotelembe. Micsoda önirónia, igaz? Mocskos alkoholista, akinek csak a farkára volt gondja. Akkor ismertem meg Florenst, s első látásra, valami elmebetegérzés fogott meg benne. Őrült szemei magához vonzottak. Nem csodálom, egy idegroncs nő, aki fel életét az ivással töltötte és, hogy a puncija rojtosra legyen kefélve. Kiégett. De tetszett.

A kép illusztráció (forrás: Google)

Miért vagyok én melletted mindig boldog Florens, és miért szeretlek én tégedet, miképpen, ha te velem vagy, és miért nem szar az élet olyankor, miképpen te sem tudod letagadni ezt a feelinget. Ha két ember között ekkora szeretet van, pedig csak barátok vagyunk, akkor lehet ez normális. Nem mi, nem barátok vagyunk, hanem egy pár, de lélekben, testileg én is, te is máshoz kötődünk, de mi lenne, ha egyszer megpróbálnánk a szexet, csak, hogy a faszba dugjam beléd a farkamat. Bele gondolni is vicces, hogy megdugom az immáron hét éve létező barátomat. Most is röhögök rajta, mert vazze te alattam csupaszon, én meg rajtad, és dugom a puncidat. Biztos nagy élvezés lenne, amikor már mindegy állapotig eljutok, de addig működne a szégyen érzet bennem.Ha netán egyszer dobnád a tested, na tessék dugd meg a barátodat, úgyis erre vágytál rég, talán fel sem állna a meglepetéstől, de ha nyögve is, de megdugnálak, meg jól teleélveznélek.

A kép illusztráció (forrás: Google)

Viszont, ne felejtsem szavamat, kellő konzekvenciát vontam le az általam, és rólad készített fényképeid alapján, és egy egyfajta valósnak tűnő következtetést. Összehasonlításképpen megnéztem a korábbiakban készült fotóidat, s az azokat követőeket, amit leges-legutóbb készítettem rólad. Ég, és föld a különbség. A tény, hogy öregszel, ami jó hír nekem, mert letagadhatok melletted pár év korkülönbséget, jobban is mutatnánk egymás mellett, mert így néha az apádnak néznek.

A kép illusztráció (forrás: Google)

Egyet nem értek viszont, ha te meg én együtt vagyunk, miért hisz mindenki minket egy párnak, és miért nem hiszik el, hogy mi nem, s ezt bizonygatni is kell számtalanszor.  Talán, mert lesugárzik rólunk a tökéletesség, az emberek számára is az átlagostól feltűnőbb kölcsönös odafigyelés és szeretet, maga a természetesség a viselkedésünkben is, az egymással való törődés. Miért nem vagyunk mi egy pár, teszem fel a kérdést? Nem vagyok buzi, minden célomat, vágyamat elértem, megkaptam eddig az életben, de az egyetlen dolgot nem, amit hét éve űzök, és még nem, az te vagy Florens. Fog még állni a farkam, mikor igent mondasz, vagy még talán lesz esélyem Viagrát felíratni?

Pár napja beszélgettünk facebookon:
Blogger Florenshez: Az is tény, hogy még-valami nyomja a szívemet. A barátság. Van akinek évek, van akinek hónapok, van akinek napok, de nekem az óra is kevés, ha nem lehetek veled, ezért vagyok magányos, ebben a barátságban. Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon, és  én nem tudok mást szeretni, nem is akarok.
Florens válasza: Amiről beszélsz, az nem barátság ugye tudod? Nem ez a barátság. A barátság az, amikor az emberek kb. egy hónapban egyszer-kétszer találkoznak, vagy írnak egymásnak, de nincsenek együtt mindennap, ez az általánosan elfogadott az emberek szerint, ha valakivel együtt vagy éjjel-nappal, na az tény, nem a barátod.