Egyoldalú szerelem

Azt hiszem, sohasem szerettek igazán a nők. Keresnem kellet valakit, aki igazán embert csinál, az akkori szörnyből, abból az elfajzott hulladékból, aki én voltam. Az undorító pofámmal, amikor belenéztem reggelente a tükörbe, csak azt kérdeztem magamtól, ki vagyok. De ez nem ment így sokáig, mert két perc múlva ismét részegen zuhantam vissza a fotelembe. Micsoda önirónia, igaz? Mocskos alkoholista, akinek csak a farkára volt gondja. Akkor ismertem meg Florenst, s első látásra, valami elmebetegérzés fogott meg benne. Őrült szemei magához vonzottak. Nem csodálom, egy idegroncs nő, aki fel életét az ivással töltötte és, hogy a puncija rojtosra legyen kefélve. Kiégett. De tetszett.

Hogy lehet az érzelmeknek parancsolni, mikor azok őszinték és nyitottak? Vannak viszont az életben nyitott kérdések is, amire soha nem kapunk választ, s ilyen csalfa dolog az egyoldalú szerelem. A vágy a beszűkített korlátokban repked, mint a szabad sas, ha a fogságba ejtése után ketrecében vergődik. Vergődöm én is, csak a szívemmel van baj, félek megáll örökre, megfagynak az érzéseim, vele halva a szerelmes gondolat.

Nincs hang, nincs remény nélküled, jöjj közelebb, s feled
a rosszat hozó múltad, én várok rád, a szerelemed hozzad.
A kép illusztráció (forrás: Google)

Florens nem fogad el domináns hímként, neki is volt már olyan szerelmi kalandja, mint nekem vele, s szenvedett ő is, mert nem talált viszonzásra a játszadozás. Milyen furcsa e kettősség, nekem ő, neki meg a volt vágyai, a számára elérhetetlen könyörgős szerelem. Kettős a csalódás, egymásban találkozik, s egy újabb csalódás jön létre, de ez az életé, mely néha tévedhetetlen, de nem akarja beismerni a hibáit, mindig hagy megoldásokat, lehetőségeket, kiutat a veszedelemből, rájönni idővel, ez nem szerelem, csak csalfa agytevékenység, érzelmi válság, a kiúttalanság érzete. Florens fél, fél egy újabb szerelmi csalódástól, nem vállalja az újat hozó szerelemet, inkább tűri a biztosat adó szenvedést, mely a kényszer korlátai közzé szorítja vágyait, érzéseit. Csalódás csalódás hátán, és én is csak egy hülye fasz vagyok az életében, mely csak egyet akar, megdugni őt és kiverni mellette a péniszét kínjában, kikényszeríteni a soha meg nem adott csókját, melynek íze, talán örök rejtély marad számunkra. Florens a barátom, a legjobb barátom, talán már családtag, két idegen ember, s bennünk a világnak összes szeretete, melyet csak két ember érezhet a másik iránt.
                                                        Rúzsa Magdolna: Szerelem