2017. január 8., vasárnap

Kettős bukás, barátság és szerelem! A vesztes!

Szerelmesnek lenni barátságból kialakulólag, a legrosszabb dolog a világon, amit átélhetsz, mint férfi. Nő és férfi barátságában az egyik fél mindig többet akar, én nem kaphatom meg Florens szerelmét. A vesztes, az örök vesztes én vagyok, és ő is azzá válhat!


-Florens-t 2005 májusában láttam meg, a napot is tudom, hiszen soha nem tudnám felejteni, a szívem megdobbanásának napját 16-át. Olyan szorító érzés fogta el a szívemet, melyet azóta sem éreztem. Florens tudatában nem voltam még ekkor, de ő is belenézett szép kék szemeivel a szemembe. Két év múlva beszélgettünk, nem egy véletlen folytán, mikor is nem bírtam szépségének ellenállni, s leültem az asztaltársaságához. Florens hamarosan enni-inni kezdte a szavaimat, forrt a levegő közöttünk, csillogott a szeme, s vigyorgott, mint egy "vadalma. szerelem volt e, vagy egy barátság kezdete, mondhatnám azt nem tudom, de érzések voltak, s elég komolyak kettőnk közt. Aztán jöttek a szürke hétköznapok, nem beszélgettünk nagyon sokáig megint, hiszen a hely ahová járt, nem alkalom szüli a tolvajt alapon, mindig az akkori párjával érkezett, nem tudtam a közelébe kerülni, de egyszer megtört a jég. Megszűnt azon a szórakozóhelyen körülöttünk a világ, s rendszeressé váltak közöttünk a beszélgetések, mert a társa, a férfi, csak az ivással volt elfoglalva, a nem normális szó szerint összehozott minket, menjél oda beszélgetni, legalábbis így nyugodtan tudott berúgni, addig sem tudta őt Florens megszólni, mennyit iszik.

Florens, persze csak illusztráció, és van egy férfi, aki pár nap híján, 2005. május 16.-a óta szerelmes belé,
nem létezik más számára, csak Florens. Florens megöl, megölte a lelkemet, testileg padlóra tett,
de most felszabadulni látszok. Az átok, a felé érzett szerelem köteléke, ami ugyan soha nem múlik el,
most feloldódni látszik. Bennem! Meg kell tanulnom nélküle élni.Képméret: 575 x 772, 

-Aztán hibe-hóba hazakísértem Florens-t. Volt hogy előrement, mintha hazamenne, volt mikor kellett is az agresszív párja miatt, mert hazazavarta az éjszakába főzni ételt, de én meg pár perc múlva utána mentem, s ő ezt tudta. Mindig megvárt, s együtt mehettem és kísérhettem hazáig. Ekkoriban még csak beszélgettünk, de kezdett kialakulni közöttünk egy egyre szorosabb kötelék. Ez a kötelék, akkor vált szorosabbá, mikor a részeges társa a macskáját levitte az albérletükből sétálni, s az meglépett.
-Florens éppen az utcán kereste az eltűnt macskáját, mikor mellé értem. Itt kezdődött minden, a hajnalig tartó keresés közben, mely a végén, már nem is az volt, hanem az egymás keresése a tekintetünk és a szavaink által. Hetekig kerestük a cicát.
-Megtörtént az első csók, Florens provokálta ki. Csokival kínáltam meg, s ajkai közt fogva jelezte, vegyem azt ki onnan. A szívem nagyon bedobbant, mert tudtam mit kell tennem, az ajkaimmal kell kivegyem onnan. Megforgattuk azt a csokit nagyon egymás szájában, mire lenyeltem azt. Florens mélyen a számba dugta a hosszú nyelvét, majd a torkomig ért, s csak szoptam a nyelvét, hol kitoltam a számból, hol beszívta, majd megfulladtam ettől a csóktól. Néztük egymást, s megint megkívántam ajkait. Engedett csábításomnak, de már csak rövidebben. A szívem majdhogynem kiugrott az érzéki csóktól a helyéről, szorított nagyon a szívem, alig kaptam levegőt. Azóta sem csókolóztunk.
Barátság lett közöttünk, de attól több, sokkal több, minden nap minden percét együtt töltöttük, de nem engedett soha a csábításomnak, soha a mai napig nem kaphattam meg, mint nőt.
Barátság, vagy szerelem? Most 2017.-et írunk, s veszélybe került mindkettő. Florens barátjaként tekint rám, én szerelmes lettem időközben belé, s ebből adódnak a problémák. Neki adtam magamat, szinte számára élek már hat éve, s mégis bekövetkezett egy nagy törés az életemben. A jelenlegi párkapcsolatában, amit soha nem tartottam semmibe, nem is néztem annak, soha nem voltam a srácra féltékeny. Vagyis a feléje érzett nagy szerelmem közepedte lefeküdt egy hirtelen és számára új párkapcsolatiság kialakítását hozó férfival. nem lett belőle semmi, csak számomra lelki sérülés, hiszen szerelmes vagyok Florens-ba, vagyis már nem tudom, mert csalódtam, megcsalták az én érzéseimet is.
-Barátságnak indult minden. Volt benne évekig tartó és ki nem elégített szerelem is. Én voltam a buta, hogy Florens-et nem tettem a magamévá, de fiatal volt, tudtam még nem élte ki magát, inkább azt választottam, várok rá. Tudtam akkoriban, úgysem lehettünk volna tartós kapcsolatban sokáig, ezért is maradt meg a mai napig számomra Florens. Időközben Florens-ben megerősödött a barátság érzete felém, én bennem meg a szerelem felé. A kettő üti egymást, kétféle eltérő nézet, mely nem fér meg egymás mellett, közben meg megtörtént az én szerelmi és felé érzett vágyaim megcsalása azzal a férfival, akivel Florens lefeküdt. Egy szerelmes ember vagyok, aki úgy élte át mindezt, mint akit megcsaltak.
-Hogy fáj e a megcsalásnak nevezett és átvitt értelemben vett tény. Nagyon, mert Florens-t évek óta kívánom, de ő a jelenlegi párkapcsolatára hivatkozva nem tette meg velem, hogy szeretkezzünk, azzal az idegen férfival pedig órák kérdése volt. Itt a nagy bukás mindkettőnk számára. Nem vagyunk barátok, mert mióta kimondtam anno a számból, hogy Florens szerelmes vagyok beléd, az már nem jelenthet barátságot felé. Viszont, hogy szerelmes vagyok, vagy voltam belé, de volt az a férfi, melyet elmondott még nekem, mint barátjának, nos véget vetett valaminek. Most se barátság, se szerelem Florens felé, csak a meg nem kapott szerelem felé a gyűlölet. Féltékeny lettem, egyben gyűlölködő, s kiirtottam Florens-ből minden felém való érzését, mert a történtek után is ragaszkodott hozzám, mintha semmi nem történt volna, de bennem igen, egy világ omlott bennem össze, a szerelem világa Florens felé.
-Most ketté válni látszik útjaink, hogy lesz e folytatás és hogyan, nemsokára kiderül, hiszen fogok Florens-sel találkozni, s nagyon mélyen elfogunk beszélgetni.
-Már nem vagyok rég Florens barátja. A szerelem is veszni látszik, melyről tudd, nem tiltakozott ellene, elfogadta, de az az alkalmi kapcsolata megváltoztatott mindent. Florens és az én számomra is kettős bukás. Most se barátság már nincs, se szerelem, vagyis a szívem legmélyén igen, mert él bennem, de a gyönyörű testét másnak adta, amit ő is megbánt, mert nem akarják, csak kihasználták. Nem tud megbecsülni Florens engem, azt aki mint férfi, az életében a legrégebb óta jelen vagyok. Lesz egy nagy beszélgetésünk, s vagy megmaradunk egymásnak, vagy nem.

(megjegyzés: ez az írás nem terjedt ki mindenre. Lehetetlenség nyolc év folyamatát egybe foglalni, csak taglalni lehet, s részleteket kiemelni belőle, de mivel azthiszem világ életemben szerelmes voltam Florens-be, minden szava, majd mindennap történése itt van a fejemben, nem felejtettem el, nem is tudnám. Majd megírom, mert azthiszem nagyon szép. Nem voltunk soha egy pár Florens-sel, de mindenki azt-hiszi azok vagyunk, és mégsem.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Publikáció