Florens bűvöletében!

Nézek ki magamból az ablakon, nézem a szabadságot, a fekete felhőket az égen, és én téged kereslek azokban. Világosítsd ki az éjjeleimet, legyél a napfényem, s szurkáljál sugaraiddal, csiklandozz vele, hogy boldog lehessek veled, csak egy picikét. Be vagyok zárva egy húsdarabba, melyben szívem dobog oly hevesen, és én csak szenvedek, mint egy, a vágás előtti marha, aki tudja, hogy mi lesz a sorsa. Vére lesz a mostohája, mely akarata ellenére is elhagyja testét vérvörösen. Szemeid tekintete legyen a világosság, az éjszakáim legyenek veled, a csillagoknak ölelésében, hogy az a marha nagy szív, aki téged szeret, szerethessen tégedet mindörökké. Könnyeim lassan gödröt vájnak az arcomra irántad, de szeressük egymást, s legyen a szenvedésünk, a legszebb titkaink és érzelmeink, vágyainknak bűnében, és bűvöletében. (már megint dili vagyok, de nagyon szeretlek, és mit csináljak, miképpen nem bírok magammal) 2015-06-01 21:32