Tudatmódosult szerelem!

A kép illusztráció (forrás:Google)

Azt hiszem, sohasem szerettek igazán a nők. Keresnem kellet valakit, aki igazán embert csinál, az akkori szörnyből, abból az elfajzott hulladékból, aki én voltam. Az undorító pofámmal, amikor belenéztem reggelente a tükörbe, csak azt kérdeztem magamtól, ki vagyok. De ez nem ment így sokáig, mert két perc múlva ismét részegen zuhantam vissza a fotelembe. Micsoda önirónia, igaz? Mocskos alkoholista, akinek csak a farkara volt gondja. Akkor ismertem meg Florenst, s első látásra, valami elmebetegérzés fogott meg benne. Őrült szemei magához vonzottak. Nem csodálom, egy idegroncs nő, aki fel életét az ivással töltötte és, hogy a puncija rojtosra legyen kefélve. Kiégett. De tetszett.

 Hálás az élet velem szemben általad, mert mindig csak rajtad jár az eszem, az a nagy tökfejem. Nem fáj, de kellemetlen a szürkeállományomnak, mivel mostanában, nem találkoztam veled. Jó nekem egyedül is, de legalább van egy Plátói szerelmem, múzsám. Ez is legalább valami, kicsi nokedlim.

A kép illusztráció (forrás:Google)

Képzeld, mióta itt voltál, azóta nem mosogattam el a konyhában, de ma nekiláttam az edényeknek, poharaknak, mivel rendszerető ember vagyok. Kimostam a hűtőt, mert fekete penész volt benne, finom selymes. Én megrémültem ettől a

látványtól, mert alig láttam fehér felületet annak belső falán. Óh, csak még négy hete rothadt benne a kaja. Örült is neki a párom, azaz a jobb kezem, mert használhattam valami nemes célért is végre, s nem csak arra, hogy nekem jó legyen.

A kép illusztráció (forrás:Google)

El is fáradt szegénykém nagyon, mert dupla munkát kapott mára. Jaj, nagyon zenei lelke van a kezemnek, és egyem meg, mind az öt ujját, mert pecket akar pengetni. Megígértem neki, ha egyszer lesz „hangszer”, akkor annyit játszhat rajta, amennyit csak akar. Még nem is meséltem arról, hogy az aranyeremet is megtalálta ma reggel, s még jó, hogy van rá kenőcsöm, amit be is nyomattam vele gyorsan, a „puncimba”. Gazdag lettem! Biztos megerőltettem magamat, sajna. Ma találtam délután, egy teljesen originált uborkát, a ház előtti parkolóban. Nem arra gondoltam egyből, hogy meg lehet enni azt, hanem annak hosszára, vastagságára, no meg kinek lenne jó, méretben. Azóta rájöttem, hogy nem is rossz az íze sóval, felszeletelve és májkrémes kenyérrel.

Már megint magányosnak érzem magamat, s szeretet hiányom van feléd. Nincs, akinek feszültségoldó-puszit adhatnék, és csacsoghatnék. Látod, már ennyivel is kiegyeznék veled szemben, csak lennél már. A vonatos-búcsúpuszid is elmarad, de ha hazajössz, akkor bepótolom veled szemben, mert itt megmaradt legbelül a lelkemben, a köcsög vasút miatt, miképpen bezáródott a vonatnak ajtaja. Szerintem, bukósisakban gyere haza majd, ha nem akarsz rengeteg sok, nyálas puszit kapni, ha már a punidat, mint a barátod, nem nyalhatom. Most jutott eszembe, hogy a pároddal jössz majd haza januárban, ami részben nem baj, de nem sokat fogunk találkozni akkor. Jól van az úgy is anyus Florens, majd többet bánkódok és sírok utánad. Nem vagyok ám leányka lelkű, de eladtam azt neked. Ide már, és számomra is orvos kell, hogy leválasszon rólam tégedet, s az érzéseimet meg feléd. Én még nem szerettem ennyire soha, és tisztában vagyok magammal eme élettörténetben, de a vágyakat, azt nem lehet vadként elűzni a szívből. Na jó, mert szentimentális lettem megint feléd, amit nem kellene.