2015. június 9., kedd

18+ Borgőzös álmodozás!

Azt hiszem, sohasem szerettek igazán a nők. Keresnem kellet valakit, aki igazán embert csinál, az akkori szörnyből, abból az elfajzott hulladékból, aki én voltam. Az undorító pofámmal, amikor belenéztem reggelente a tükörbe, csak azt kérdeztem magamtól, ki vagyok. De ez nem ment így sokáig, mert két perc múlva ismét részegen zuhantam vissza a fotelembe. Micsoda önirónia, igaz? Mocskos alkoholista, akinek csak a farkára volt gondja. Akkor ismertem meg Florenst, s első látásra, valami elmebetegérzés fogott meg benne. Őrült szemei magához vonzottak. Nem csodálom, egy idegroncs nő, aki fel életét az ivással töltötte és, hogy a puncija rojtosra legyen kefélve. Kiégett. De tetszett.

A kép illusztráció (forrás:Google)
Miért van bennem mindig az-az érzés, hogy egyszer a sors által, egyszer úgyis elveszítelek, s kettéválnak útjaink. Féltelek, félek ettől nagyon, s ha ez bekövetkezne, akkor én feladom az életemet, ami nem azt jelenti, hogy belehalnék, de nem tudnék már mást szeretni soha. Nekem Te vagy a nő, az életnek szép színei, viharai-csendességei, békességei, és a nyugalom, s a mindezekért való vágyakozás (na milyen a dumám, tutira bejön nálad). Nem-nem-nem, nem válhatnak szét útjaink, és leginkább a fenekednek két partja váljon szét, hogy egy közös úton sóhajozzunk, amikor repedésedbe tövig nyomom, a húsomat édes Florensem, de te nem akarod, csak a barátom lenni.
A kép illusztráció (forrás:Google)
Lassan, majd szembesülnöm kell önmagammal, s ugyanis embernek lenni, számomra ismeretlen fogalom, mert midig is ittam, de mert megfogadtam, rendbe szedem magamat érted Florens. Nem magamért teszem, hanem a környezetemben élő emberekért, ja és nem lesz muslica a lakásomban, ami a borgőzös pofámba is bele-bele repked, olyan büdös. Tudtad azt, hogy ezek a pici bogarak, este alszanak? Ilyenkor jó borozni, mert nem szállnak bele, sem a boromba,se a részeges pofámba.
Mi lehet most veled Florens? Annyira rossz nélküled, ilyen nem tudom milyen helyzetben, hogy nem lehetek veled minden nap, és csak hibe-hóba tudok meg rólad valamit manapság. Végül is ez, az élet bejárható útjainak köszönhető, de egyszer ám leszel nyugdíjas is, én meg akkor hetvenhat éves, s találkozhatnánk a Rosseweld-téren, netán a kórházban, az elfekvőben. Te, megsimogatnád őszes halántékomat, mire a fél koponyám haja a párnámon kötne ki, de rájönnél, hogy így hülyén nézek ki, s megsimogatnád a másikat is, miképpen kopasz punkot formálj belőlem. A gyomorszondámba narancslevet öntenél, és megkérdeznéd, hogy délután elmegyünk majd a Digger-be kajázni, de az unokád is veled lesznek, akik olyanok lesznek, mint amilyen én vagyok (he-he-he).
A kép illusztráció (forrás:Google)
Persze Florens, persze-mondanám, csak nincs kezem, meg lábam, ami megfoghatna tégedet, meg hátulról kitámasztana szex közben, de a farkam még kemény és erős, ha a katéter benne van.
Na jó, mert elég volt mára, a viccből. Te tudsz már normálisan székletezni, mert én már napi szinten unom a „trónt”, ahová a királyok is gyalog járnak, de hogy mi jön ki belőlem az rejtély. Apropó. Kereskedelem. Erzsébet királynő nyomija, szerintem biztosan vetekszik az arany árával. Kellene egy vödörrel szerezni, dedikáltakat, mert úgy értékesebb, de ha szobrokat formázna belőle, akkor ju-júj, az egy vagyon lehetne.
A kép illusztráció (forrás:Google)
Tényleg elég a viccből, mert én a tiédnek is örülök, örülnék sokáig, ha nálam húznád le, de meg is lazíthatnálak. Tudod amúgy mi kellene neked, hogy ne legyen szorulásod, ricinusolaj, csukamájolaj, az kellene, de nagy kanállal, miképpen robbanjanak benned azok a "sziklák". Amúgy egyél zsírt, kenyeret, mert az jó, keni a szöveteket (a gépek sem működnek, olajozás nélkül), de ha mégse, akkor az utcasarkon úgy megijesztelek, hogy a szívdobbanásod ugrasztja ki majd azt a fenekedből.
A kép illusztráció (forrás:Google)
Legutóbb a mosógépen hagytad az üdítődet, de ne félj ott lesz majd, míg jössz, egy alkoholistánál olyan rend van, miképpen minden ott van ahová teszi. A kávés poharadat, amit úgy nem szeretsz, lehet, hogy még a héten elmosom, de a kiskanál már összeforrt a pohárral. Kipróbáltam. Fejtetőre állítottam, s nem esett ki belőle a kiskanál. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Publikáció