Gondolatok Florenshoz!

(Kicsit furcsák a gondolatok, de hát ez van)

 Szeretem nagyon a belső és tudatos énedet, valamint azt, ami abból árad, akár felém is, netán mások felé. . Kicsit, vagyis manapság azonban megfakulni látszik mindez, s sajnálom, hogy el fogod veszíteni azt a régi Silverman Florens-féle lelket, effektust, amilyen régebben voltál Végül is, változnia kell egy embernek a kor előrehaladtával, de milyen irányba és merre, ezt magának kell eldöntenie. Tudom én, nagyjából sejtem, hogy mi okozza a problémádat, hiszen nagyon jól ismerlek, s ez lelki állapot, tudatalatti énednek is köszönhető, amit beléd nevelnek. A felettes éneddel is baj van, mert csak annak hiszel, amit látsz, hallasz, s elfogadod azt, és nem teszel hozzá képeket, gondolatokat, érzéseket, nem vagy cselekvőképes, miképpen másképpen lássd a helyzeted, miképpen átértékeld azt jó irányba. Hagyod magadat sodródni, ahelyett, hogy felmérnéd a helyzetet, felismernéd, s ezeknek kiértékelésével változtatnál rajta jó és pozitív irányba, mely kellemes lenne számodra, törekvő. Félelem van benned, hogy mi lesz, ha megteszed. Nem kell, mert nem Te magad leszel, hanem csak egy bábu, aki azt teszi, amit kell, amit számon kérnek rajta, mondanak neki, és annak megfelelően viselkedik, éli életét, amilyen elvárásokat állítottak elé, akár akarata ellenére is. Egy idő után ez állandósul benned, és nem leszel önmagad, csak egy szerepjátékot fogsz játszani, amit megszoksz, beleszoksz, s természetessé fog válni számodra.

Én húsz évet voltam házas, de soha nem engedtem meg a feleségemnek, s a családjának sem, hogy megmásítsanak engem, neveljenek akaratukkal és átformáljanak, mert az én akaratomat, s az én énemet, ne vegye el senki sem, ne módosítsa, miképpen a mai napig is megőriztem azt. Azért lett mellettük az életem olyan, amilyen, ami miatt sokat kellett szenvednem, de ha olyanná válok, mint ők, akkor nincs főiskolám, nem lettek volna kertjeim, nem mentem volna fel a Szigetfesztiválra, s parancsra ennék, fürödnék, valamint nézhetném egész este TV-t, mert más hobbim nem lenne, miképpen egy unalmas és szánalmas ember lennék.

Én az életnek születtem, a lelki szabadságnak, a természetnek, nem a törvényeknek, jogszabályoknak, s ne mondják meg, mit tegyek, hogyan éljek, viselkedjek, ne formáljanak demagógiákkal. Nehezen alkalmazkodom, de ha megteszem mégis, akkor kiértékelem azt, hogy jó e az nekem. Ha nem tetszik, akkor nem teszem, nem hagyom magamat zsarolni, hogy akkor ez lesz, vagy az lesz a szankció, mert szabad akaratom van ellene, s önmagammal szembeni belátásom, a döntéshozatalomban. Én úgy élek, ahogyan akarok, ne tegyenek elém szabályokat, olyanokat, melyeket amúgy sem fogadok, fogadnék el. Ez az én életem, azért születtem, hogy önmagam legyek, legyen egyedi énem, még pediglen olyan, mintha tiszta szűz és romlatlan gyermek lennék. Annyit teszek csak, hogy ne vegyék el a szabadságomat, és ami sajnos számomra is kötelező, még ha tudom is, miképpen nem rólam szól, netán kihasználnak vele, visszaélnek vele, néha mégis hagynom kell magamat lelkileg szenvedni, de tudatosan, miképpen utána kerülöm azt a szituációt, azokat az embereket.

Én egyet tudok magamból önzetlenül átadni, másik ember akarataként elfogadni, s ezáltal részben feladni az elveimet, és ha viszonzásra is talál, ez a szeretetem.

2015-06-01 19:13