Florens felé bennem valami megváltozik?

Mindig a napi érzéseimet írom meg Florens felé, mely napról napra változik. Tehetek én is róla, de legfőképpen Florens váltja ki belőlem mindezt, kezdek eltávolodni tőle, a nem őszinte természetétől. Hazugságban él jelenleg most.

-Ma gyűlöletem van Florens barátsága felé. Már nem szeretem úgy, mint régen. Terveztünk egy kirándulást, amit lefogok mondani, nem akarok vele menni. Nem mondhatnám meg, de azt érzem nem tudnék feloldódni mellette. feszült lennék, valami bennem kialakult állandósult stresszhelyzetben létezek mellette. Nem tudom mi ez, de állandóan nyomaszt. talán a párkapcsolatisága, hogy mindig jelen van, sőt állandóan jelentkezik a párja, hol jár, kivel, talán velem. Az állandó féltékenykedése, s a nevem eme bepacsmagolása, immáron irritál, holott Florens, s én köztem, nem történt még soha semmi.
-Egy gyönyörű-szép, és pár napot szerettem volna eltölteni Florenssel Lillafüreden. Na jó, úgy mint volt Plátói szerelem, mert mióta megcsalta a párját, azzal párhuzamosan én is ugyanezt érzem, a felé érzett önfeledt szerelem megcsalását felém. Két lelkileg sérült ember, én már tudom mindezt, de a jelenlegi párja még nem. Hogy tud vele együtt élni hetek óta, s annak tudatában, hogy megcsalta, és miképpen tud a szemébe nézni?

Florens, persze csak illusztráció, és van egy férfi, aki pár nap híján, 2005. május 16.-a óta szerelmes belé,

nem létezik más számára, csak Florens. Florens megöl, megölte a lelkemet, testileg padlóra tett,

de most felszabadulni látszok. Az átok, a felé érzett szerelem köteléke, ami ugyan soha nem múlik el,

most feloldódni látszik. Bennem! Meg kell tanulni nélküle élnem.

Képméret: 575 x 772, feketetoll.blogspot.com-http://facebook-mocsok.blogspot.hu/

-Florens azt mondja megérdemli, hogy megcsalta, de mi van az én érzéseimmel felé, melyekről tud. Tudom, hogy tudja, s értékeli, de tudomást sem vesz róla, miképpen tőlem megkaphatná mindazt, amire oly régen vágyott. Nem kell neki, nem kellek neki, mint férfi, s ez bántja a lelkivilágomat, mert meg sem akarja ismerni a valódi énemet, mely felszabadult, s önzetlen, de elfolytja ezt a fajta jellemem felé, ezáltal soha nem fogja megtudni, valójában ki vagyok. Szinte alig ismer. A régmúltban tudtam önmagam adni mellette, de belement egy mára elhidegült és rossz párkapcsolatba, mely megformálta őt is, s már Florens sem ugyanaz, mint régen. Nagyon sajnálom őt ezért, de legfőképpen ő tehet róla, hogy nem tudott időben kimászni belőle.
-És itt vagyok én, Florens megváltozott, nem a régi, életében változások történtek, belépett megint a megcsalás ténye az életébe, mint korábban, mikor egy alkoholistával élt, s még nyolc hónapig, mikoris folyamatosan csalta. Írt is erről, hogy az újdonsült szerelmével élni szerelemben, s közben létezni azzal, akinek elkötelezte magát, s még mindig vele kell éljen, mert nem tud menni sehová. Velem is lakott annak idején, ott ahol én, egy pincében, mikor elzavarták. Hideg volt ott, testemmel melegítettem egész éjszaka. Oly nyugodtan aludt, s nem is egyszer az olyan éjszakákon karjaimban. Férfi vagyok, s nagyon megszerettem, jó volt karjaimban tartani, testem melegével őt álomra kényszeríteni. Én nem aludtam, csakhogy vigyázzak álmára, talán akkoriban volt egy kis szerelem is kettőnk közt, egy csók, mely hozzáköt nyolc éve, s semmi más, de mára minden megváltozott.
-Szeretjük egymást Florens, s én, de mára Florens megváltozott, s én is. Talán a sors akarja így, hogy a nagy kötődésnek vége legyen. Florens állandóan panaszkodik az életére manapság, mely engemet lelkileg teljesen lehúz, de nem változtat, mert az érdekei megkívánják. Próbált ő változtatni, egyrészt megcsalás lett belőle, másrészt nem akarják tovább, csak egy jó éjszaka, egy számára a mai napig a testét beremegtető éjszakává vált. S itt vagyok én, aki szerelmes volt belé, de mára mindez megrendült, a bizalom felé, mert bízva bízva, bíztam, ha jelenlegi párjával szakít, csak észhez tér, s az enyém lesz. Nem is gondolkodik bennem, csak hiteget, hogy majd átgondolja, de ha megcsalta a párját, akkor ez a gondolkodás rólam mégis mi. Kikerülő válasz, egyfajta időhúzás, mert megsem fordulok a fejében, hogy ő egyáltalán akar is tőlem valamit.
-Hívtam Florens-t, hogy menjünk, szabaduljunk ki, mindezek tudatában a hegyekbe, s feltett nekem egy kérdést, de leginkább egy válaszkeresést, hogy azt hitte, reggel elmegyünk túrázni, de este hazamegyünk. Florens kettős életet él, a megcsalt párja, s annak reményében, hogy tovább keresgél az életben, ha most nem jött össze neki legutóbb, csak futókaland lett. De jelenlegi párja nem is sejt semmit, s állandóan hívogatja a telefonon, én meg nem akarom hallani Florens-t a hazugságaival együtt, mintha jó kislány lenne és hűséges.
-Egy ilyen nővel elmenni túrázni, s teljes mértékben benne lenne a tudatomba, bármikor hívhatják, s szerepjátékot fog játszani, hazudni, vagy általánosan az ismeretségükkel kapcsolatos életviteli sablonosságokat, holott az a fiú még bízik benne, ha tudná? Én tudom, s annak tudatában elmenni Florenssel kirándulni, hogy van a párkapcsolata, egy megcsalás, s én, nos ez a hármasság nem az én világom. Kit lássak meg benne? Akinek van társa? Akinek volt egy futókalandja? Akinek vagyok én, de ki?
- Florens azt vallja az utóbbi időben, annyi csodálatos dolog történt meg vele, beleértve a megcsalás tényét is, mikor teljesen fel tudott oldódni, egy más világban érezte magát, felszabadult, azt kapta, amire mindig is vágyott, amit mindig is keresett egész életében, de akkor kik vagyunk mi a számára? Az elképzelései átjáróháza, a biztos pont ahhoz, hogy ő mindig előre tudjon lépegetni úgy, hogyha hazugságok árán is, de mindig legyen biztos táptalaj a lába alatt.