Florens a Platói szerelemem. A megtörésem!

Florens-szel közel majd tíz éve ismerjük egymást, nagyon összeillünk jellembe, azóta egyoldalú szerelem lett a részemről, mondhatni, Plátói szerelem, mely mára megrendülni látszik felé, hiszen megismerkedett egy férfival, s lefeküdt vele.

Nem kellene hibáztatnom Florens-et, hogy megismert egy férfit és lefeküdt vele, hiszen ő a barátjaként tekint rám a mai napig is, nem változik irántam, s felém benne semmi. Nem tudom mit keresgél még ebben az életben, hiszen a sors a legjobb pillanatban terelt az útjába, mondhatni egy kicsit megmentettem, mert lelki támasza vagyok a mai napig is, de másképpen szerettem volna betölteni ezt a szerepet. Akartam lenni a férfi az életében, hiszen akkora közöttünk az egyetértés, a megértés és a viszony, hogy mindez lehetővé tehetné. Sokan, ha megjelenünk bárhol is, nem hiszik el, miképpen mi nem vagyunk egy pár. Tagadni kell mindig, bizonygatni, hogy mi nem, csak barátok vagyunk, de szerintem családtagok, mert annyira közvetlen.

Florens, persze csak illusztráció, és van egy férfi, aki pár nap híján, 2005. május 16.-a óta szerelmes belé,

nem létezik más számára, csak Florens. Florens megöl, megölte a lelkemet, testileg padlóra tett,

de most felszabadulni látszok. Az átok, a felé érzett szerelem köteléke, ami ugyan soha nem múlik el,

most feloldódni látszik. Bennem! Meg kell tanulni nélküle élnem.

Képméret: 575 x 772, feketetoll.blogspot.com-http://facebook-mocsok.blogspot.hu/

-Én akarom Florens-et, de ő még mindig kereső, keresi az igait, az igazi szerelmet. Nem érti meg viszont a kis fejében, hogy miért nem találja meg már végre. Mindig felteszi nekem a kérdést: Miért kapósak és miért kellenek a rossz kislányok, és ő miért nem, aki jó és rendes?
Akarom Florens-t, hiszen általa kaptam egy ajándékot benne az élettől, s viszont ő általam, de nem ismeri fel, nem veszi észre. Ott vagyok az orra előtt, csak meg kellene érintsen, mélyebben belém-nézni, vágyni rám, az érintésemre, melyről nem is tud semmit, csak átnéz rajtam mint férfin, nem fedezi fel bennem a további tökéletes mivoltomat, a bennem szunnyadó vadállatot, melyet megkapván gyönyörét kaphatná a kéjnek, a köztünk való tökéletesség beteljesülésének, mert mi egyek vagyunk lelkileg, de testileg nem még. Mikor lesz az akkor, mikor beérik a csoda, s Florens rájön, mennyi időt elvesztegetett. Én tudom, amit még ő nem tud, de lehet tudja, csak váratja a dolgot, mert még mindig vágyakozik egy másik csodára, mely szerinte még-jobb és még-tökéletesebbé válhat a számára. Sokszor mondja, hogy úgysem találok még-egyet soha, olyat mint te, belőled nincs még-egy.
-Akkor mégis mégis, miért nem lehet az enyém, sokszor kérdezem erről, de soha nem mond semmilyen féle konkrét választ. Talán kihasználja, hogy én mindig barátként lehetek neki, mindig hozzám menekülhet, ha lelki problémái vannak, de ha nem a barátja lennék, hanem a párja, akkor ha különválnánk, elveszíthet. Bebiztosít azzal, hogy megtagad maga előtt, mint lehetséges párkapcsolatot, s ezt további félelmei biztosítják, miképpen elveszítheti élete egyetlen és régóta tartó biztos pontját. Ez csak az ő fejében fordul meg, az enyémben nem, mert hűséges tipus vagyok és hosszútávon, talán immáron örökre berendezkedő párkapcsolatiságban. Florens ezen a téren is bizonytalan, nem biztos magában, viszont ő is mondja, hogy ilyen típus és kitartó, de mivel ismerem mégsem. Eddigi kapcsolatai is ezt bizonyítanák, azonban mégsem, mert az ellaposodás oka nem ő, hanem a volt és jelenlegi partnerei.
- És most a felé érzett Platói szerelmem is ellaposodni látszik, nem ég bennem már a tűz, csak a gyűlölet, hogy odaadta a testét egy szinte alig ismert és ismeretlen embernek. Nekem, aki hat éve, eget-földet megmozgattam érte, mondhatni a csillagokat is lehoztam számára az égről, velem még nem tett semmit. Talán már megfordult a fejében, sőt elmondása szerint biztos, csak én nem figyeltem oda, mikor lehetőségem lett volna rá. Nem nem figyeltem, mert Florens folyamatosan leépíti a bennem kialakult és felé való érzelmeimet, ami manapság egyenlő lett a nullával, a teste vágya utáni gyűlölettel.-Hogy szerelmes vagyok e még belé. Lelki válságban vagyok. Megszűnni látszik egy felé érzett Plátói szerelem, viszont a barátja vagyok. Annak kellene maradnom, de szerelmes is voltam mellette, s a most megtörésemet okozó érzelmeim, hol találják meg mellette a továbbiakban a barátot, hiszen az elveszni látszó szerelem, s a barátom ugyanaz.
- A nagy kérdés, ha megint hazajön, s találkoznom kell majd vele, mi marad még belőlem felé, az érzelmim által. Bele gondolni, hogy még él benne az a férfi, s benne van a pakliban mégis, miképpen lehetséges találkozni fog vele, s megint megtörténik a dolog, mert annak ellenére, hogy őt nem akarja a Miki, Florens nem adja fel és hajt utána, miképpen felvegye vele a kapcsolatot, s célja a párkapcsolatiság vele. Nagyon ragaszkodik hozzá, én Florens-hez. Sokszor mondom neki, fogja már fel, nem kell, csak kihasználták. Miki megkapott egy nőt, kiélvezte a dolgot, a legjobbat kapta, a gyönyört ezen a szép testen, s még fizetnie sem kellett. Florens mindenesetre hajt a férfi után, példákat sorakoztat fel, ha másnak sikerült ilyen helyzetet megváltoztatnia és azóta is boldog párkapcsolatban él vele, akkor neki is sikerülhet. Florens annyira elvakult, hogy már bennem nem is tud gondolkodni, s ez a nagy törés bennem, hogy elveszíthetem örökre, mint nőt, akivel szerettem volna leélni az életemet, mert a teljesség tökéletességében összeillünk, de Florens ezt nem, vagy csak nem akarja észrevenni és tudomásul venni.
-Mindenesetre mostanra a fejemben Florens úgy szerepel, hogy a vágyott szerelmem megcsalt, megpocsékolták az Isten által nekem szánt testet, s féltékeny vagyok a teljes és egész élettel szemben, hogy elveszi tőlem, és aziránt a férfival szemben ég a gyűlölet bennem és Florens felé, mert nem veszi észre, mit veszíthet el ezen tettével, ami lehetséges a későbbiekben megbánás lesz, ha kicsit érettebbek lesznek a gondolatai az életről és felém.
- Mit hoz a jövő, mi fog történni Florens-ben és bennem, mert ma történtek hozták ki belőlem, hogy győzött az erősebbik énem felé, a megtört szerelem képe. Bíztam benne, hogy Florens felé barátként is tudok lenni, de mégsem már, mert győzött bennem a nő felé érzett érzelem, a vágy a nőért, és nem a barátomért. Nincs barátom, nem akarok vele találkozni úgy, hogy egyben meglátom benne azt is, ami most elbukni látszik teljes erővel, a szerelem. De vajon Florens-nek megérte e, vagy megfogja e érni, holott évek óta tudja, miképpen szerelmes vagyok belé, s mindezzel fájdalmat okozott nekem. Nem gondolt rám, hiszen neki is vannak érzelmei, elkapta őt a hirtelen jött lehetőség, kihasználva és bízva abban, amúgy-is csak barátjaként szeret.